Nemcsak azért, mert  itt nincsenek a tanuláshoz kapcsolódó fix és járulékos költségek: nem merül fel terembérleti díj, tanári óradíj, akárhányszor mond el egy-egy leckét. Nincs utazási, parkolási és egyéb járulékos költséged, azáltal hogy ki sem kell mozdulnod otthonról.  

A kínálatban szereplő kurzusok bármelyikét egyéni meseterápiás foglalkozások keretében is elérhetnéd. Egy 90 perces egyéni foglalkozás 15 ezer forint és egy-egy kurzushoz alapból legalább 5 ilyen alkalomra lenne szükség. Számolj utána! foglalkozás a meseterápiás Az online tanulással sok pénzt spórolhattok – még akkor is, ha fizetős online kurzusra iratkoztok be, azok ugyanis jóval olcsóbbak, mint a hagyományos tanfolyamok. 

3. A tanítási technológia 21. századi: naprakész, kényelmes 

Az egyes anyagrészeket menet közben is tudom fejleszteni, aktualizálni a szakmai, technológiai vagy tudományos változások függvényében illetve a hallgatói visszajelzések, kérések, észrevételek alapján. Biztos lehetsz benne, hogy mindig az abban a pillanatban elérhető legkörszerűbb ismeretanyag áll rendelkezésre. 

A kényelem sem elhanyagolható szempont! Kényelmes szabadidőruhádban, a kedvenc foteledben ülve tanulhatsz, nem kell a szünetre várnod, ha közben meginnál egy kávét, vagy valamit sürgősen el kell intézned. Minden anyagnál láthatod, nagyjából menyi időre van szükség az áttekintéséhez, magad tudod tervezni a tanulási-pihenési szakaszokat. Bármikor abbahagyhatod, és utána ott folytatod, ahol tartottál, nem maradsz le semmiről. Akárhányszor visszanézheted, ha valamit elsőre nem értettél meg, és online kapcsolatba léphetsz velem is, ha elakadsz. 

4. A „Laáb-istállóban” tanulni jó referenciát jelent

30 éves egyetemi oktatói munkásságom alatt húszezerhez közelít hallgatóim száma, akik sikeresen végezték el hosszabb-rövidebb kurzusaimat. A „Laáb-féle” mesés számviteli oktatás mára már fogalommá vált. Más egyetemekről az ELTE GTI Számvitel Mesterszakra jelentkezők között nem egyszer hangzik el indokként, arra a kérdésre, hogy miért nálunk akarja folytatni a tanulmányait, hogy „Szeretnék Laáb tanárnőtől tanulni. 

Minden sikeresen elvégzett kurzusról tanúsítványt kapsz az aláírásommal, amit referenciaként hasznosíthatsz.

Egész életem munkájával vívtam ki magamnak azt, hogy teljes fizetés és szakmai megbecsülés mellett 65 éves koromra az ELTE egyetemi oktatójaként csak azzal foglalkozom, amihez a legjobban értek: az előadással és a mentori tevékenységgel. A vezetési, számonkérési és adminisztratív feladatok nagy részét fiatal munkatársaim levették a vállamról és én flow-ban sütkérezve vezetem be a hallgatókat a számviteli ismeretanyag rejtelmei mellett azokba az önfejlesztési területekbe, amelyekben – lévén mindent saját magam próbálok ki és hasznosítok eredményesen – hitelesnek számítok. 

Eredetileg ipar szakon végzett közgazdász vagyok, valamint szervezés-vezetés szakon végzett szakközgazdász, adótanácsadó, okleveles könyvvizsgáló, értékelemző, MTA kandidátus,  PhD, egyetemi docens az ELTE-n, pénzügyi, számviteli és kontrolling szakmai és vezetői tapasztalattal, saját, 30 éves jól működő vállalkozással. Érdeklődésem mindettől nagyon eltér:irodalom, történelem, filozófia, esztétika, művészeti ágak – minden, amiből szépség és harmónia árad. Ellentmondásos ez így együtt? Nagyon.

Miért kellett ekkora vargabetűvel olyan területen bizonyítanom, amely a lehető legtávolabb esik érdeklődésemtől, céljaimtól, küldetésemtől? Ahol eleve hátrányos helyzetből, esélytelenül indultam? Én sem értettem sokáig. Mígnem körülbelül öt évvel ezelőtt vissza nem találtam az érettségi táján előttem álló útelágazáshoz, és el nem indultam a másik, a nekem rendelt úton. A mesék útján, amelyen végre megérkeztem abba a világba, ahol valóban otthonosan, jól érzem magam. Mire megszereztem az első, valóban fontos végzettségemet és immár hivatalosan is alkotó-fejlesztő meseterapeuta lettem, megértettem, hogy egész eddigi életem összes sikerével és elismerésével a gyerekkori stigmámat igyekeztem felülírni. Azt a sokak által ismerős mantrát, mely úgy kezdődik: „Te nem vagy elég…” Elég szorgalmas, elég kitartó, elég rendes, elég …. a felsorolás tetszőlegesen mindenkinek testre szabható, akit érint. Akit ilyennel, vagy valami hasonlóval megbélyegeznek, mindenre képes lenne azért, hogy  bebizonyítsa, igenis elég jó. Azt akarja, hogy elismerjék, tiszteljék, szeressék, hogy ne kelljen szégyenkeznie a rásütött bélyeg miatt. 

Nekem 60 évembe került, míg erre rájöttem. A mesék, a saját meséim vezettek erre rá. Bizonyság ez arra, hogy soha nem késő, és arra is, hogy ahogy én hazataláltam a mesék gyógyító, rendező erejét felhasználva, hiszem, hogy téged is képes vagyok elvezetni életenergiáid és életszereteted kiapadhatatlan forrásához a mesék segítségével.

Viszonylag ritka, hogy egy tanár, aki – igen hosszú távú beruházásokra vállalkozik, nagy kockázattal – érdemi visszajelzést kap arról, hogyan hasznosítják hallgatói szellemi vagyongyarapításukra irányuló igyekezét. Sokszor az útravaló valódi értelme nem akkor világosodik meg, amikor becsempésszük a tarisznyába, s ezért néha elbizonytalanodom, hogy jó-e az és ahogy teszem a dolgom. Ilyenkor adhatnak erőt a régi diákok erősító, bíztató szavai. Őrzök egy e-mailt, amely szinte csodával határos módon megúszta a számítógépeim ellopását, adatvesztéseit, fizikai megsemmisüléseit, amelyben korábbi irataim általában rendre megsemmisülnek:

Subject: Köszönjük!
Date sent: Tue, 13 Jun 2000 10:44:03 +0200

Kedves Ágnes,

Csak várom, csak várom, hogy eljön az az időszak, amikor végre elmondhatom véleményemet a számviteli oktatásoddal kapcsolatban: 
Sikerült nagyon meglepned a csoportot, mert egy száraz, emészthetetlen  és érthetetlen tantárgyra számítottunk a törvényi rendeletek útvesztőjében. De nem ez történt. Lenyűgözött az a metodológiai sokszínűség, amit az órákon
felsorakoztattál. Vidámságod‚ s sok területen (nem csak szakmai téren) mutatott jártasságod, a művészetek bevonása az órákba olyan a “világ egy kerek egész” atmoszférát adott, amilyen szintű interdiszciplinaritással semmilyen egyetemen sem találkoztam – nem gondoltam volna, hogy egy számvitel órán találkozom össze egy igazi reneszánsz emberrel.
Az egész csoporton nagyon sokat emelt a team-munka lehetősége, melynek során mi is megismerhettük egymást és egy más “osztályként” folytatjuk azóta tanulmányainkat, hiszen mégis csak vállalkoztunk arra, hogy a munka és család mellett felvállaljunk még egy kötelezettséget. Öröm volt számunkra,
hogy szükség volt illetve lehetőség nyílott arra, hogy munkahelyi
tapasztalatainkkal ‚s ismereteinkkel hozzájárulhattunk az órához‚ s a többiek felkészültségéhez. Eddigi tapasztalatunk az volt, hogy a tanárok úgy kezelnek bennünket, mint túlkoros, mafla, nem tanuló ‚s gyorsan felejtő “nappalisokkal”, akiknek semmi véleményük vagy tapasztalatuk a világról nem lehet (jó). Jól esett, hogy felnőtt-számba vettél minket.

Azt kívánom, hogy legyen mindig erőd ezt így, ilyen formán végig vinni, hisz biztos fogsz még találkozni csoportokkal, akik megérdemlik illetve értékelik ezt a fajta bánásmódot, s legyen arra is erőd, hogy felismered, kik azok, akik ezt nem érdemlik meg, s ez esetben nem gyötröd magad az ő butaságuk miatt.

Szeptemberben jelentkezni fogunk. Kellemes vidéki tartózkodást kívánok. üdvözlettel és sok szeretettel: Edit”