Miért vagyok mostanában TOP-on?

Egész életem munkájával vívtam ki magamnak azt, hogy teljes fizetés és szakmai megbecsülés mellett 65 éves koromra az ELTE egyetemi oktatójaként már csak azzal foglalkozom, amihez a legjobban értek: az előadással és a mentori tevékenységgel. A vezetési, számonkérési és adminisztratív feladatok nagy részét fiatal munkatársaim levették a vállamról és én flow-ban sütkérezve vezetem be a hallgatókat a számviteli ismeretanyag rejtelmei mellett azokba az önfejlesztési területekbe, amelyekben – lévén mindent saját magam próbálok ki és hasznosítok eredményesen – hitelesnek számítok.

Eredetileg ipar szakon végzett közgazdász vagyok, valamint szervezés-vezetés szakon végzett szakközgazdász, adótanácsadó, okleveles könyvvizsgáló, értékelemző, MTA kandidátus,  PhD, egyetemi docens az ELTE-n, pénzügyi, számviteli és kontrolling szakmai és vezetői tapasztalattal, saját, 30 éves jól működő vállalkozással. Érdeklődésem mindettől nagyon eltér:irodalom, történelem, filozófia, esztétika, művészeti ágak – minden, amiből szépség és harmónia árad. Ellentmondásos ez így együtt? Nagyon.

Miért kellett ekkora vargabetűvel olyan területen bizonyítanom, amely a lehető legtávolabb esik érdeklődésemtől, céljaimtól, küldetésemtől? Ahol eleve hátrányos helyzetből, esélytelenül indultam? Én sem értettem sokáig. Ma már pontosan tudom a választ: egész eddigi életem összes sikerével és elismerésével a gyerekkori stigmámat igyekeztem felülírni. Azt a sokak által ismerős mantrát, mely úgy kezdődik: „Te nem vagy elég…” Elég szorgalmas, elég kitartó, elég rendes, elég …. a felsorolás tetszőlegesen mindenkinek testre szabható, akit érint. Akit ilyennel, vagy valami hasonlóval megbélyegeznek, mindenre képes lenne azért, hogy  bebizonyítsa, igenis elég jó. Azt akarja, hogy elismerjék, tiszteljék, szeressék, hogy ne kelljen szégyenkeznie a rásütött bélyeg miatt.

Körülbelül hat éve annak, hogy rátaláltam saját belső erőforrásaim táltos paripájára (ld. a képen), felpattantam a hátára és visszavitt gyermekkorom legszebb, legemlékezetesebb színhelyére, a mesék birodalmába, és egérkeztem abba a világba, ahol valóban otthonosan, jól érzem magam.

 

 

 

 

 

 

Időközben megszereztem az első, valóban fontos végzettségemet és immár hivatalosan is alkotó-fejlesztő meseterapeuta lettem, így noncs akadálya, hogy mostantól a nekem rendelt úton, a mesék útján járhassak.

Nekem 60 évembe került, míg hazataláltam. A mesék, a saját meséim vezettek erre rá. Bizonyság ez arra, hogy soha nem késő, és arra is, hogy ahogy én rátaláltam az utamra a mesék gyógyító, rendező erejét felhasználva, hiszem, hogy téged is képes vagyok elvezetni életenergiáid és életszereteted kiapadhatatlan forrásához a mesék segítségével.