Viszonylag ritka, hogy egy tanár, aki – igen hosszú távú beruházásokra vállalkozik, nagy kockázattal – érdemi visszajelzést kap arról, hogyan hasznosítják hallgatói szellemi vagyongyarapításukra irányuló igyekezét. Sokszor az útravaló valódi értelme nem akkor világosodik meg, amikor becsempésszük a tarisznyába, s ezért néha elbizonytalanodom, hogy jó-e az és ahogy teszem a dolgom. Ilyenkor adhatnak erőt a régi diákok erősító, bíztató szavai.

 

Egy friss visszajelzés 2019-ben

„Kedves Tanárnő!
Ma a BME diplomaosztó ünnepségén átvettem a mesterképzéses diplomámat.
Szeretném ezúton is megköszönni a Tanárnőnek az elmúlt 2, illetve az elmúlt 5 évben a témavezetői segítséget, szakmai és emberi tanításait! Rengeteget tanultam a vezetői számvitel témakörével kapcsolatban, és a számvitelt, a gazdálkodást, szervezést egy olyan különleges nézőpontból tanultam meg szemlélni a Tanárnő órái révén, amely úgy érzem, gyökeresen meghatározza a szakmához való hozzáállásomat, és a munkám során olyan szakmai vakfoltokra is ráirányítja a figyelmemet, amelyek csak a legritkább esetben képzik szakmai viták tárgyát, noha alapvető szerepük lenne bármilyen gazdálkodással kapcsolatos döntésnél. Nemcsak az emberi erőforrással kapcsolatos kérdésekre gondolok, hanem józan gondolkodásra, értelmes és nem túlbonyolított megoldásokra, illetve adaptációs képességekre is.
Igazán szerethetővé tette a Tanárnő a számvitel témakörét, hálásan köszönöm a rengeteg segítséget, amit az elmúlt években kaptam! Igyekszem ehhez a rendkívül különleges ismerethalmazhoz mért magas minőséggel végezni a szakmai tevékenységemet a jövőben!”

Egy e-mail 2000 nyarán

Őrzök egy e-mailt, amely szinte csodával határos módon megúszta a számítógépeim ellopását, adatvesztéseit, fizikai megsemmisüléseit, amelyben korábbi irataim általában rendre megsemmisülnek:

Subject: Köszönjük!
Date sent: Tue, 13 Jun 2000 10:44:03 +0200
Kedves Ágnes,
Csak várom, csak várom, hogy eljön az az időszak, amikor végre elmondhatom véleményemet a számviteli oktatásoddal kapcsolatban:
Sikerült nagyon meglepned a csoportot, mert egy száraz, emészthetetlen  és érthetetlen tantárgyra számítottunk a törvényi rendeletek útvesztőjében. De nem ez történt. Lenyűgözött az a metodológiai sokszínűség, amit az órákon felsorakoztattál. Vidámságod‚ s sok területen (nem csak szakmai téren) mutatott jártasságod, a művészetek bevonása az órákba olyan a “világ egy kerek egész” atmoszférát adott, amilyen szintű  interdiszciplinaritással semmilyen egyetemen sem találkoztam – nem gondoltam volna, hogy egy számvitel órán találkozom össze egy igazi reneszánsz emberrel.
Az egész csoporton nagyon sokat emelt a team-munka lehetősége, melynek során mi is megismerhettük egymást és egy más “osztályként” folytatjuk azóta tanulmányainkat, hiszen mégis csak vállalkoztunk arra, hogy a munka és család mellett felvállaljunk még egy kötelezettséget. Öröm volt számunkra, hogy szükség volt illetve lehetőség nyílott arra, hogy munkahelyi tapasztalatainkkal ‚s ismereteinkkel hozzájárulhattunk az órához‚ s a többiek felkészültségéhez. Eddigi tapasztalatunk az volt, hogy a tanárok úgy kezelnek bennünket, mint túlkoros, mafla, nem tanuló ‚s gyorsan felejtő “nappalisokkal”, akiknek semmi véleményük vagy tapasztalatuk a világról nem lehet (jó). Jól esett, hogy felnőtt-számba vettél minket.
Azt kívánom, hogy legyen mindig erőd ezt így, ilyen formán végig vinni, hisz biztos fogsz még találkozni csoportokkal, akik megérdemlik illetve értékelik ezt a fajta bánásmódot, s legyen arra is erőd, hogy felismered, kik azok, akik ezt nem érdemlik meg, s ez esetben nem gyötröd magad az ő butaságuk miatt.
Szeptemberben jelentkezni fogunk. Kellemes vidéki tartózkodást kívánok. üdvözlettel és sok szeretettel: Edit”