Viszonylag ritka, hogy egy tanár, aki – igen hosszú távú beruházásokra vállalkozik, nagy kockázattal – érdemi visszajelzést kap arról, hogyan hasznosítják hallgatói szellemi vagyongyarapításukra irányuló igyekezét. Sokszor az útravaló valódi értelme nem akkor világosodik meg, amikor becsempésszük a tarisznyába, s ezért néha elbizonytalanodom, hogy jó-e az és ahogy teszem a dolgom. Ilyenkor adhatnak erőt a régi diákok erősító, bíztató szavai.
Egy friss visszajelzés 2019-ben
Egy e-mail 2000 nyarán
Őrzök egy e-mailt, amely szinte csodával határos módon megúszta a számítógépeim ellopását, adatvesztéseit, fizikai megsemmisüléseit, amelyben korábbi irataim általában rendre megsemmisülnek:
Subject: Köszönjük!
Date sent: Tue, 13 Jun 2000 10:44:03 +0200
Kedves Ágnes,
Csak várom, csak várom, hogy eljön az az időszak, amikor végre elmondhatom véleményemet a számviteli oktatásoddal kapcsolatban:
Sikerült nagyon meglepned a csoportot, mert egy száraz, emészthetetlen és érthetetlen tantárgyra számítottunk a törvényi rendeletek útvesztőjében. De nem ez történt. Lenyűgözött az a metodológiai sokszínűség, amit az órákon felsorakoztattál. Vidámságod‚ s sok területen (nem csak szakmai téren) mutatott jártasságod, a művészetek bevonása az órákba olyan a “világ egy kerek egész” atmoszférát adott, amilyen szintű interdiszciplinaritással semmilyen egyetemen sem találkoztam – nem gondoltam volna, hogy egy számvitel órán találkozom össze egy igazi reneszánsz emberrel.
Az egész csoporton nagyon sokat emelt a team-munka lehetősége, melynek során mi is megismerhettük egymást és egy más “osztályként” folytatjuk azóta tanulmányainkat, hiszen mégis csak vállalkoztunk arra, hogy a munka és család mellett felvállaljunk még egy kötelezettséget. Öröm volt számunkra, hogy szükség volt illetve lehetőség nyílott arra, hogy munkahelyi tapasztalatainkkal ‚s ismereteinkkel hozzájárulhattunk az órához‚ s a többiek felkészültségéhez. Eddigi tapasztalatunk az volt, hogy a tanárok úgy kezelnek bennünket, mint túlkoros, mafla, nem tanuló ‚s gyorsan felejtő “nappalisokkal”, akiknek semmi véleményük vagy tapasztalatuk a világról nem lehet (jó). Jól esett, hogy felnőtt-számba vettél minket.
Azt kívánom, hogy legyen mindig erőd ezt így, ilyen formán végig vinni, hisz biztos fogsz még találkozni csoportokkal, akik megérdemlik illetve értékelik ezt a fajta bánásmódot, s legyen arra is erőd, hogy felismered, kik azok, akik ezt nem érdemlik meg, s ez esetben nem gyötröd magad az ő butaságuk miatt.
Szeptemberben jelentkezni fogunk. Kellemes vidéki tartózkodást kívánok. üdvözlettel és sok szeretettel: Edit”