Tavaly szinte egész júliusban egy mesével foglalkoztam, Hófehérke történetével. Feltúrtam az internetet és ugyekeztem minden elérhető információt megszerezni róla.
Így bukkantam erre a két érdekességre, melyek közül az elsőnek hiába jegyeztem fek a forrását, mára már nem érhető el.
1.
Minden mesének, legendának van alapja. „Egy német kutató fedezte fel Margarete von Waldeck élete és a Hófehérke közti hasonlóságot. Állítja, a hercegnő középkorra datálható szomorú sorsa képezte a Hófehérke alapjait. Margarete-nek is volt gonosz mostohája, s látásból ismert „törpéket” is. Sőt, neki is fehér volt a bőre, mint a hó, vörös az ajka, mint a vér, s sötét a haja, mint az ébenfa…
Margarete von Waldeck 1533-ban született egy apró városban, Észak-Nyugat-Németországban. Apja IV. Fülöp báró városa rézbányáiból élt. Bányászai gyerekek voltak – mint ekkor mindenhol máshol is Európában –, mert ők elég kicsik voltak ahhoz, hogy beférjenek a kúszófolyosókba és bányaaknákba. A gyerekek a hegyekben éltek, a rézbányák szomszédságában, barlangokban.
Margarete édesanyja 4 éves korában elhunyt, majd apja feleségül vett egy Katharina von Hatzfeldt nevű nőt. Katharina nagyon hiú asszony volt, szeretett gyönyörködni tulajdon szépségében, ezért a férje házasságkötésük alkalmával adott neki ajándékba egy „varázslatos” tükröt. Abban nézegette magát az asszony naphosszat, s ki tudja, talán tényleg meg is kérdezte tőle, hogy „Ki a legszebb a világon?”
Katharina akárcsak egy mesebeli mostoha, ki nem állhatta Margaretet – s ellenszenve csak erősödött, amikor mostohalánya fiatal nővé érett és híre ment szépségének. Így, amikor a lány 16 éves lett, követelte Fülöptől, hogy tüntesse el Margaretet a kastélyukból. A báró engedelmeskedett, s lányát Habsburg Mária udvarházába küldte Brüsszelbe. Igaz, e döntésében politikai érdekek is domináltak mert azt remélte, hogy lánya szépsége majd elkápráztatja a német-római császárt…
Habsburg Mária unokaöccse, II. Fülöp spanyol herceg szeme valóban megakadt Margareten. A fiatalok egymásba szerettek, mégsem kelhettek egybe, mert a lány protestáns, míg a herceg katolikus volt és ezt sokan nem nézték jó szemmel. Főként a herceg apja, V. Károly német-római császár nem, aki éppen egy protestánsokkal zajló konfliktus kellős közepében ült. Javában zajlott a reformáció, s nem engedhette, hogy fia egy protestánst vegyen el, ezért egy emberét elküldte Brüsszelbe, hogy Margaretet megmérgezze. (Tehát nem a mostohaanyja mérgezte meg a lányt, főként mert ekkor már 1 éve halott volt ő is!) A kém elvégezte feladatát: erről árulkodik a lány utolsó levele is, amit már remegő kézzel írt meg. Testét valamilyen titokzatos „betegség” támadta meg, ami valójában a fokozatos méregadagolás eredménye lehetett. Mindössze 21 éves volt, amikor elhunyt és senki nem jött, hogy felélessze egy csókkal.
Története ezt követően szájról-szájra terjedt tovább, mindaddig, amíg a Grimm testvérek meg nem írták.
2.
Hihetetlen mesei fordulatnak tűnik, hogy Hófejírke testét, arcát nem járja át az enyészet, holtában is olyan, mintha csak aludna. Pedig a valóságban is előfordulnak esetek, amikor a testet nem kezdi ki az idő és sok évvel a halál után is romlatlan marad. Európa-szerte több keresztény templomban láthatók üvegkoporsóba helyezett több száz éve halott szentek el nem bomló múmiái. Ezek a romolhatatlan szentek a mai napig ámulatba ejtik az embereket, hívők milliói különleges isteni csodaként tekintenek rájuk, tisztelik őket és hisznek gyógyító erejükben. Ilyen például az 1879-ben, 35 éves korában elhunyt apácának, Szent Bernadettnek, akinek a sírját 1925-ben, a szentté avatása alkalmából felnyitották és ekkor szembesültek azzal, hogy teste 30 év alatt is ép maradt. Ma is épen, üvegkoporsóban látható a Saint-Gilgard-kolostor templomában, Franciaországban.