„- Nekem van egy jó eszmém – mondja Nyuszi. – Hallgassatok ide. Elcsaljuk Tigrist valami jó messzi vadonba, magányos helyre, ahol még sose volt, aztán otthagyjuk. Másnap reggel érte megyünk – de jól ide figyeljetek -, meglássátok, mennyire megváltozott! Egész más Tigris lesz belőle.
– És ugyan miért? – kérdi Micimackó.
– Azért, mert egy Alázatos és Szerény Tigris lesz ott belőle. Szomorú, Mélabús, Bánatos kis Állattá válik… olyan „Jaj-De-Örülök-Hogy-Láthatlak, Nyuszi”… Megjavul… Na.
– Nekünk is fog örülni? Nekem meg Malackának?
– Persze.
– Ez jó lesz – véli Micimackó.
– Én ugyan nem szeretném, ha aztán mindig szomorú maradna – mondja Malacka kételkedően.
– A Tigrisek nem maradnak szomorúak – magyaráz Nyuszi. – Bámulatos Gyorsasággal teszik túl magukat a bajokon. Egyszer megkérdeztem Baglyot, hogy biztos legyek benne. Hát ő is mondta, hogy igenis Bámulatos Gyorsasággal. De elég is, ha egy kicsit összezsugorodik és elszomorodik… csak úgy öt percre, az is valami… azzal is segítettünk…
– Hogy fogná fel ezt a dolgot Róbert Gida? – kérdi Malacka.
– Ő is így gondolkodna – véli Nyuszi. – Csak annyit mondana: „Ezt jól megcsináltad, Malacka.
Magam is így csináltam volna, de éppen más dolgom volt. Köszönöm, Malacka. És persze Micimackónak is köszönöm.”
Malacka örült az egész dolognak. Érezte, hogy jó lesz az, amit Tigrissel akarnak csinálni, bizony az jó dolog lesz. Hiszen Micimackóval és Nyuszival együtt csinálja, mégiscsak nagy eset! Egész Piciny Állatka megy bele ebbe a dologba… és nem csinál semmi rosszat… Ha reggel felkel, nem mondhatja magának: Na, én rosszat akarok csinálni. Csak az a kérdés, hogy hova vigyék Tigrist, és hol hagyják magára.
– Hát majd elvisszük az Északi-sarkra – véli Nyuszi. – Az nagyon messzi van, végre is egy magányos hely… Belezavarodik, ha onnan haza akar találni Tigris úr.
…Abban maradtak, hogy másnap reggel indulnak. Nyuszi, aki közel lakott Kangához és Zsebibabához, most hazamegy, és megkérdezi Tigrist, mit csinál holnap reggel. Mert ha nem volna semmi dolga, nem tartana-e velük felfedezőútra? Micimackó és Malacka is velük tartana… Ha azt mondaná: „Igen”, akkor rendben van, ha azt mondaná: „Nem”, akkor…
„Nem fogja azt mondani, hogy nem! – véli Nyuszi, – Ezt aztán csak bízzátok rám” – és elsietett.
Másnap… Kangáékhoz értek. …Eleinte Micimackó, Nyuszi és Malacka együtt haladtak. Tigris körbe-körbe szaladgált körülöttük; később, mikor keskenyebb lett az út, Nyuszi, Malacka és Micimackó egymás után haladtak, és Tigris félkör alakban kerülgette őket. Néha, ha horzsolta az útszéli csalán, Tigris előttük baktatott, vagy mellettük szaladgált; néha-néha beleszaladt Nyusziba, néha nem.
Ahogy mind magasabbra kerültek, a köd is sűrűbb lett. Tigris néha el-eltünedezett. Mikor az ember azt hitte, hogy már nincs ott, egyszerre csak előbukkant; csak annyit mondott: „Hát gyerünk, gyerünk!” – s mielőtt az ember egy szót szólhatott volna, megint csak nem volt sehol.
Nyuszi megfordult, megbökte Malackát. – Majd most – mondta. – Szólj Micimackónak is.
– Majd most – mondta Malacka Micimackónak.
– Most, mi? – kérdezte Micimackó Malackát.
Tigris hirtelen megjelent. Belevágódott Nyusziba, és újra eltűnt. – No most! – mondta Nyuszi.
Beugrott egy bokorba az út szélén; Micimackó és Malacka utána ugrottak. Jól elbújtak és hallgatóztak. Az erdő nagyon csöndes volt, ha az ember jól odafigyelt. Nem láttak, nem hallottak semmit.
– Csss! – mondta Nyuszi.
– Én nem szólok – így Micimackó.
Valahol kopogtak – aztán megint csönd lett.
– Halló! – mondta Tigris, és olyan nagyon közelről hangzott a hangja, hogy Malacka felugrott volna, ha Micimackó véletlenül nem ül rajta.
– Hol vagytok?! – kiáltott Tigris.
Nyuszi meglökte Micimackót, és Micimackó körülnézett Malacka után, de nem látta sehol.
Malacka olyan halkan lélegzett, amilyen halkan csak tudott, érezte, hogy bátor dolgot cselekszik, és nagyon izgatott volt. Pillanatig csönd volt, aztán újra hallották Tigrist kopogni. Akkor aztán vártak még egy darabig, míglen az erdő úgy elcsendesedett, hogy attól majdnem megijedtek.
…Mikor Tigris megunta a várakozást, hogy elfogják, és hiába várt erre, és mikor azt is megunta, hogy már nem mondhatja senkinek: „Na, hát akkor menjünk előre, fiúk!” – gondolta: inkább megy haza ő is. Visszafelé indult. Mihelyt hazaért, és Kanga meglátta őt, mindjárt azzal fogadta:
– No lám, itt a jó kis Tigriske, milyen szépen hazajött.
…Éppen elkészültek az ebéddel, mikor Róbert Gida bedugta a fejét az ajtón.
– Hová lett Micimackó? – kérdezte.
– Tigris, drágám, hová lett Micimackó? – kérdezte Kanga.
Tigris elmondta, hogy mi történt ma reggel, …hogy Micimackó, Malacka és Nyuszi elvesztek az Erdőben.
– Furcsa dolog ez a Tigrisekkel – suttogta Tigris Zsebibabának -, hogy a Tigrisek soha el nem vesznek, el nem tévednek.
– Mér nem?
– Egyszerűen csak nem tévednek el – magyarázta Tigris. – Valahogy így van.
– Hát jó – mondta Róbert Gida -, akkor meg kell őket keresni. Gyere, Tigris.
…- A dolog úgy áll – vallotta be végre Nyuszi -, hogy mi bizony valahol eltévedtünk.
…- Gyerekek! – mondotta Micimackó. – Valami eszembe jutott. Nézd, Malacka, menjünk haza.
– De kérlek, Micimackó – sikoltott Malacka, és csupa izgalom volt -, te talán tudod az utat?
– Nem – ismerte be Micimackó. – De nekem tizenkét csupor mézem van a kredencemben, ezek engem már órák óta várnak haza. Eddig nem hallottam, hogy mit akarnak, mert ez a Nyuszi beszélt és beszélt és beszélt, de ha senki se beszél, csak azok a tizenkét csuprok, akkor… azt hiszem, Malacka, én tudni fogom, merről jön a hang… Most gyerünk.
Együtt indultak, egy ideig Micimackó nem is szólt semmit. Nem akarta zavarni a csuprokat. Hirtelen mégis valami hangot adott… majdnem hogy visított… ahogy Malackák szoktak… kezdett ám; mert kezdte tudni, hol vannak. Hangosan persze nem merte mondani, mert hátha mégis téved. Mikor annyira biztos volt a dolgában, hogy már azt se bánta hívják-e a csuprok vagy se, valaki elkiáltotta magát előttük: a ködben ott állt Róbert Gida.
– Hát itt vagytok? – mondta egész hanyagul, úgy tett, mintha nem is ijedt volna meg.
– Hát itt vagyunk, bizony – felelt Micimackó.
– Hát Nyuszi?
– Azt nem tudom.
– Esetleg Tigris megtalálja… ő majd megtalálja… Úgyis keres benneteket…
– Ja – mondta Micimackó -, nekem haza kellett jönnöm, mert valamit itthon felejtettem, meg a Malackának is… magunkkal kellett volna hozni, és így hát…
– Jó. Jövök én is, majd megtaláljuk azt a valamit.
Hát jött szépen haza Micimackóval, és nézte, nézte… hosszú ideig kellett nézni, mert Micimackó alaposan el volt foglalva… amíg nézte, Tigris az Erdőben bolyongott, és kereste Nyuszit, különös hangokat hallatott, mindenáron meg akarta találni. Végre meghallotta a hangot. Egy igen-igen ijedt, FÉLÉNK ÉS ALÁZATOS Nyuszi… A Félénk és Alázatos Nyuszi uzsgyi neki a ködnek… lám! A hangok irányában ott Tigris! De most úgy látta, hogy ez egy egész Barátságos Tigris. Nagyszerű egy Tigris ez! Ez egy Segítő és Mentő Tigris… olyan Tigris, amelyik ha ugrik nagyot, hát hadd ugorjon… úgyis csak ugrik, ahogy Tigrisek szoktak, a Tigriseknek tulajdonképpen így kell ugraniuk, taszigálniuk…
– Jaj, Tigris! No de ilyen szerencse! – siránkozott Nyuszi.”
[1] Milne A.A.: Micimackó (2013) Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest..