Hajózni muszáj…
Keményen dolgozom napok óta az online tanfolyamon anyagán. Sok évvel ezelőtt – egész pontosan 2008-ban dolgoztam ki szabadon választható tárgyként egyetemistáknak egy 12*90 perces kurzust, amely keresztségben a “Kompetenciakontrolling” nevet kapta és azért került akkreditálásra ezen a furcsa néven, mert másképp nem tudtuk volna elfogadtatni tanszékünk pénzügy-számvitel-kontrolling profiljába illeszkedőként. Márpedig nagyon szerettem volna már akkor is kilépni a számviteli skatulyából és végre olyasmit tanítani, ami valóban érdekelt. Ez a kurzus volt az én jutalomjátékom volt, de jutalom volt annak a mintegy 100 hallgatónak is, akik résztvettek benne. Kilenc éven keresztül tavaszi-őszi félévében általában 10-20 hallgató jelentkezett és elmondható, hogy a program túlesett a tűzkeresztségen. Sőt az évek során sikerült alaposan bejáratni. Különösen nagy tetszést aratott amikor már a meseterápiás módszereket is bevetettem a képzés keretében. Szóval ez a program igazi szerelemgyerekem volt, de mint tudjuk semmi sem tart örökké…
2017. őszén a tanév kellős közepén váratlanul eltávolították a Kar éléről szeretett és tisztelt dékánunkat, aki egyben a mi tanszékvezetőnk is volt. Tanár-diák tüntetés, tiltakozás, nyomásgyakorlás ellenére sem orvosolták ezt a méltatlan, igazságtalan döntést. Emiatt következő év nyarán a Karból kiválva mintegy 40-en – egyetemi tanárok, docensek, adjunktusok, tanársegédek és más munkatársak – egyemberként felálltunk korábbi egyetemünkön és követtük kirúgott dékánunkat az ELTE-re. Azóta az ELTE üzleti képzései és benne mi 40-en már bizonyítottuk életrevalóságunkat és azt, hogy egy elkötelezett, egyirányba húzó csapat sokra képes! Viszont az én jutalomjátékomnak vége szakadt, mivel itt most már nyugdijas koron túli foglalkoztatásomra a számviteli területek oktatása miatt kerül sor.
Pedig ez a képzés aktuálisabb, mint valaha. Ezért döntöttem úgy, hogy két “beavatáskönyv” között átnézem, aktualizálom és teljesen új, online formában teszem elérhetővé két célcsoport számára: ráadáskarrierként a pályaelhagyóknak és életpályastratégiaként pályakezdők. Az előbbi kétszeresen aktuális, részint azért, mert úgyis az idősődés áll mostani érdeklődésem fókuszába, másrészt viszont életem során magam is többször kerültem padlóra és álltam fel. Pontosan tudom, milyen, amikor megszűnik egy munkahely, közbeszól egy betegség vagy baleset és újra kell gondolni a “hogyan tovább?”-ot. Mindkét program rendkívül életszerű és hasznos lesz. Mert ugye tudjuk: hajózni muszáj…
Jól állok. Nemsokára hallotok róla!