Újra meg újra szembesülök azzal, hogy a kisgyermekes anyukákat mennyire elriasztják a népmeséktől az azokban előforduló “rémségek”. (Csak a rend kedvéért: a Grimm testvérek vagy Benedek Elek által összegyűjtött mesék is népmesék). Például a “Fehérlófia” alábbi része annyira ijesztő számukra, hogy inkább az egész mesét sutba dobják:

“Fehérlófia éppen úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta. Elindultak azután a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordult a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonnát, azután az utolsót is megette. Már látták a világosságot idefent, hát egyszer csak megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába. Azután megint fordult jobbra a madár, akkor a jobb lába szárát adta neki.
Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se té- se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába.
Itt benyúlt a griffmadár a szárnya alá, kihúz egy üveget tele borral. Odaadja Fehérlófiának.
– No . mondja neki -, amiért olyan jószívű voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg. Fehérlófia megitta. Hát lelkem teremtette . tán nem is hinnétek, ha nem mondanám -, egyszerre kinőtt keze-lába. De még azon felül hétszer erősebb lett, mint azelőtt volt.”

Pedig a Fehérlófia mondája valójában a férfivá válás nagyon fontos beavatásmeséje, nem hiányozhat a fiatal fiúk meseélményei közül. Jobban érthetnék általa, hogy nem a cigarettától, a drogtól, a pohárnyi pálinka egy kortyra való felhajtásától válik valaki férfivá, hanem attól, hogy megtanul felelősséget vállalni önmagáért és másokért, Ez pedig lemondással, áldozathozatallal jár. A férfibevatás rítusa minden időkben nehéz próbatételek sorozatából állt, de amelyik fiú kiállta – és túlélte – azt az idősebb férfiak teljesrangú társként fogadták be maguk közé.

Makay László szerint ez a jelenet, ahol a magyarság őserejét képező griffmadár felhozza Fehérlófiát az alvilágból, valójában a nemzeti kollektív tudattalan mélyéről üzeni a fiatal nemzedék leendő férfiúinak,

“hogy a mélységből egyetlen erő emelheti fel a népet: a nemzetség őrszelleme…És, hogy ezt a szellemet védeni kell. A rajtunk valóval is. Még ha didergünk is, ha zápor csapdossa is testünket, még akkor is! És táplálni kell! Kenyérrel és szalonnával, míg van, de tagjainkkal is, ha a kenyér és szalonna elfogyott…És vallanak arról is őseink, hogy a szellem visszaadhat mindent, hétszeresen is!”
És lám, Széchenyi István, a nemzet egyik legfényesebb géniusza, vezérlő csillaga is mennyire hasonló üzenetet fogalmaz meg 1832. június 26-i naplóbejegyzésében: „Ha lenyírják a szárnyamat – járok majd a lábamon; – ha azokat is levágják, a kezemen járok; ha azokat is kitépik – hasoncsúszok!”

Olvasd el Barcza Katalin meseterapeuta írását is arról, hogy miért mesélj ilyen ijesztő meséket a gyerekeknek. Én is ezt tettem, amikor a “Csipkerózsika álomba szenderül” könyvbe olyan beavatásmeséket válogattam össze a kislányoknak, amelyek csonkítás nélkül és szépítésmentesen közvetítik a mese mélyről jövő, évezredes üzenetét a nővé érés próbatételeiről és áldozathozatalairól.