Tegnap nyomdába került a könyv és már meg is rendelhető a webáruházamban:

https://laabagnes.sensei.hu/…/laab-agnes-csipkerozsika-alo…/

Egy éve, 2018 május 27-én kezdtem el írni, bár maga az ötlet, hogy egy ilyen könyvre nagy szükség lenne, akkor keletkezett, amikor 2017-ben részt vettem Vaskor Gréta egyik mesefejtésén, ahol a Piroskáról volt szó. Augusztus 16-án fejeztem be az első változatot, tehát a két időpont között 12 hét telt el, de ebből teljes intenzitással kb. 7 hetet (50 napot) dolgoztam. Idén januárban szántam rá magam az átdolgozásra és nagyjából megállás nélkül írtam, mint a megszállott február 9-éig, mert kitűztem magam elé, hogy a születésnapomra az lesz az ajándék, hogy elkészülök vele. Ez újabb 15 nap igen intenzív munka volt. Ekkor már a főcíme véglegessé vált: Csipkerózsika álomba szenderül. Márciusban még beletettem újabb 12 napot. Aztán április 30 – június 02 (38 nap) között újból egy nagyot dolgoztam rajta. Az alcíme menetközben sokszor módosult, míg végre megszületett a végső formája: kislányok mesés beavatása a nőiségbe.
A kisebb-nagyobb javítgatásokat figyelembe véve nagyjából tízszer dolgoztam át és még többször olvastam és javítottam újra meg újra. Számításom szerint körülbelül 800 óra (115 nap, 16 hét, 4 hónap) munkám van abban, amit tegnap leadtam.

Közgazdász sapkámmal erre azt mondom, hogy minek ír könyvet az, aki ennyire gazdaságtalan! Mesélő és meseterapeuta sapkámmal a fejemen viszont azt gondolom, hogy bár nagyon sok időt beleáldoztam, és annak több mint felét kidobott, újraírt fejezetek töltötték ki, mégsem tartom ezt elherdált időnek az életemből, mert az az igazság, hogy az írás minden perce örömet és gyönyörűséget okozott számomra! Nem írtam még ehhez hasonló könyvet, bár egész életemben egy ilyen szellemi szerelemgyerekre vágytam. Ennek ellenére nehéz volt rátalálni a stílusra, a formára, ráérezni az arányokra. Folyamatosan gyomlálgattam a hibákat, tettem helyükre a mondatokban az alanyokat és az állítmányokat.

Tegnap a nyomdába küldés utolsó pillanatáig úgy voltam vele, mint az az anya, aki még utoljára gyorsan átfésüli a kislánya haját és megigazítja a szalagot benne, mielőtt kis szemefénye kiállna a színpadra a közönség elé, hogy elmondja a közösen betanult verset vagy novellát. És most vége! Nincs tovább ráhatásom sorsának alakulására. Felöltötte Matyi és Csanád (a könyv tördelője és illusztrátora) által megálmodott díszruháját, búcsút intett, elengedtem a kezét és megkezdi önálló életét. Áldásom kísérjen, Csipkerózsika!
(Csanád képén, ha jó szemed van, felfedezheted, hogy áldom meg és intek búcsút!)

Csanád így kommentálta a képet:

“Ha valaki nekem pár éve azt mondja, hogy a nevem ott fog szerepelni egy könyvön amin olvasható a „beavatás”, nem mellékesen hogy a „nőiségbe” – valószínűleg elhajtottam volna avval a felkiáltással hogy: ‘Szórakozz mással!

Pedig nem, tényleg ott a nevem a lapoldalon. Mesék összefoglaló ábráját rajzoltam ide:
Csipkerózsika álomba szenderül – kislányok mesés beavatása a nőiségbe

Továbbra sem vagyok illusztrátor, és igazából még mindig úgy érzem, hogy valahol-valamikor sikerült átugranom jó pár lépést (alkotásban és úgy általában a téma terén), de ennek ellenére büszke vagyok a munkámra. Nem én vagyok a könyv célközönsége, de ha valaki kíváncsi arra hogy Ágiban milyen tanácsok értek meg azáltal hogy nagymama lett, esetleg hasonló élményekre számít a jövőben, annak bátran ajánlom a könyvet.

A címszereplő mese illusztrációja látható itt, külön kihangsúlyozva a bölcs asszonyok áldásait a mese elején. Hogy miért nem tündérek? Miért vannak ilyen sokan? Ez utóbbira a választ a könyvre hagynám, de ami a tündéreket illeti, ott egyszerűen nem a Disney változatot használtuk hanem törekedtünk a nyers, vagy más szóval „eredeti” meséket felhasználni. Ezek olykor túlontúl is brutális történetek ha felnőtt fejjel olvassa az ember, de Csipkerózsika esetében nem ez volt a kihívás. A rajz „nehéz” része a fent is említett „bölcs asszonyok” voltak. Az elvárás velük szemben az volt a Szerzőasszonytól, hogy szépek legyenek. Na, ez sajnos nem sikerült (kivéve egyet), de ennek ellenére törekedtem rá. Az egyik legnehezebb dolog szép nőt rajzolni, főleg pózolva és akkor ott van hogy „idős, DE gyönyörű”, „hajlott, DE büszke” csupa olyan feltétel amin elsőre bizony felhúztam a szemöldököm . Ismerek pár profi kollégát, kolleginát akiknek ez ujjgyakorlat, de nekem sok-sok radírozás volt, megannyi küzdelemmel – hát, ilyen eredménnyel. Azért Ági megnyugtatott, hogy a következő könyvében bőven lesz alkalmam gyakorolni őket, szóval ne búsuljak