A Grimm testvérek 1815-ben adták ki híres mesegyűjteményüket, a Gyermek és családi meséket, a történeteket a Hanau-Hessen régióban, szájhagyomány útján keringő legendák (Hanau, Spessart hegység nyugati részén végeztek kutató munkát) alapján jegyezték le. Rengeteg mesében valóságos személyek, helyek, megtörtént esetek szerepelnek. Közéjük tartozik Hófehérke története is, aki egy valójában létező személy volt. De hogy pontosan ki, azt a fabulológia tudományos módszereivel próbálta Dr. Karlheinz Bartels, Hófehérke szakértő kideríteni, szerinte a Hófehérke címre két német hölgy is esélyes.

Július 2-án már írtam arról, hogy Hófehérke nem kitalált személy és leírtam Margarete von Waldeck (1533 – 1554) élete és a Hófehérke közti hasonlóságot. Margaret eszerint az 1500-as években élt, Németország észak-nyugati részén, Waldeckben. A lány édesanyja halála után, Brüsszelbe került a gazdag rokonhoz. Amikor 17 éves lett, szépségét trubadurok énekelték meg, így nem csoda, hogy II. Fülöp spanyol király is felfigyelt rá, még a kezét is megkérte. Valakinek azonban útjában állhatott a lány, mert Margarete már a kézfogót sem élte meg. Kézzel írott testamentuma, remegő, kusza sorai egyértelműen azt sejtetik, hogy mérgezés áldozata lett. A mai napig nem derült ki, hogy ki volt a gyilkosa, egy biztos, hogy a mostoha anyja gyanú felett állt, mert ő már Margareta halála előtt eltávozott az élők sorából.

Őróla írtam a következőket: “Margarete von Waldeck 1533-ban született egy apró városban, Észak-Nyugat-Németországban. Apja IV. Fülöp báró városa rézbányáiból élt. Bányászai gyerekek voltak – mint ekkor mindenhol máshol is Európában –, mert ők elég kicsik voltak ahhoz, hogy beférjenek a kúszófolyosókba és bányaaknákba. A gyerekek a hegyekben éltek, a rézbányák szomszédságában, barlangokban.
Margarete édesanyja 4 éves korában elhunyt, majd apja feleségül vett egy Katharina von Hatzfeldt nevű nőt. Katharina nagyon hiú asszony volt, szeretett gyönyörködni tulajdon szépségében, ezért a férje házasságkötésük alkalmával adott neki ajándékba egy „varázslatos” tükröt. Abban nézegette magát az asszony naphosszat, s ki tudja, talán tényleg meg is kérdezte tőle, hogy „Ki a legszebb a világon?”
Katharina akárcsak egy mesebeli mostoha, ki nem állhatta Margaretet – s ellenszenve csak erősödött, amikor mostohalánya fiatal nővé érett és híre ment szépségének. Így, amikor a lány 16 éves lett, követelte Fülöptől, hogy tüntesse el Margaretet a kastélyukból. A báró engedelmeskedett, s lányát Habsburg Mária udvarházába küldte Brüsszelbe. Igaz, e döntésében politikai érdekek is domináltak mert azt remélte, hogy lánya szépsége majd elkápráztatja a német-római császárt…
Habsburg Mária unokaöccse, II. Fülöp spanyol herceg szeme valóban megakadt Margareten. A fiatalok egymásba szerettek, mégsem kelhettek egybe, mert a lány protestáns, míg a herceg katolikus volt és ezt sokan nem nézték jó szemmel. Főként a herceg apja, V. Károly német-római császár nem, aki éppen egy protestánsokkal zajló konfliktus kellős közepében ült. Javában zajlott a reformáció, s nem engedhette, hogy fia egy protestánst vegyen el, ezért egy emberét elküldte Brüsszelbe, hogy Margaretet megmérgezze. (Tehát nem a mostohaanyja mérgezte meg a lányt, főként mert ekkor már 1 éve halott volt ő is!) A kém elvégezte feladatát: erről árulkodik a lány utolsó levele is, amit már remegő kézzel írt meg. Testét valamilyen titokzatos „betegség” támadta meg, ami valójában a fokozatos méregadagolás eredménye lehetett. Mindössze 21 éves volt, amikor elhunyt és senki nem jött, hogy felélessze egy csókkal.
Története ezt követően szájról-szájra terjedt tovább, mindaddig, amíg a Grimm testvérek meg nem írták.”

Akinek a sírkövét most megtalálták – és nagyon úgy tűnik, hogy ő lehet a Grimm fivérek meséjének ihletője Maria Sophia von Erthal bárónő (1729-1796). Van egy titokzatos kastély Lohr város történelmi központjában. Hegyes égretörő, fehér tornyai legalább olyan jellegzetesek, mint Ludwig, bajor király neuschweinsteini tündér kastélya. A 18. század közepén, itt ebben a várkastélyban élt Philipp Christoph von Erthal herceg, feleségével, Maria Éva Bettendorffal, aki 1729. június 15-én egy gyönyörű lánygyermeknek adott életet. A feljegyzések szerint gyermekük a Maria Sophia Margaretha Catherina nevet kapta (az embereknek akkoriban hosszú nevük volt.), s mint a képen is látható a bőre fehér volt, mint a hó, az ajkai pirosak, mint a vér, a haja pedig fekete, akár az ében. Maria édesanyja azonban nem sokáig gyönyörködhetett kislányában, mert 1741-ben meghalt (Maria Sophia 12 éves volt), az apa, Philipp Christoph von Erthal herceg, 2 évre rá újra házasodott. Új felesége, Claudia Elisabeth von Reichenstein nemes asszony, a korabeli krónikák szerint igazi, uralkodó típusú nő volt, ráadásul az első házasságából származó gyermekeit is magával vitte a házasságba.

A szerencsétlenségek azonban akkor kezdődtek, amikor a herceg, akinek tükörmanufakturája volt a Spessarti erdőben, egy nap egy aranycirádás, rokokó tükörrel lepte meg újdonsült nejét. A tükör egy felbecsülhetetlen értékű mestermunka volt, amit olyan fényesre csiszoltak, hogy később csak “beszélő tükör”-ként emlegették (mert mindenkinek a “szemébe mondta az igazat”). Dr. Karlheinz Bartels szerint, Claudia azután vadult meg, hogy az igazmondó tükörbe nézett, egyik napról a másikra olyan szeszélyes és gonosz lett, hogy szörnyű hangulatváltozásait a környezete nehezen tudta elviselni. Közéjük tartozott Hófehérke is, illetve Mária Sophia, aki mostoha anyja dührohamai elől a Spessarti erdőbe menekült.

Hófehérke és a 7 törpe

A Spessarti erdő, a legnagyobb összefüggő erdőség Németországban, melynek kétharmada Bajorországban, egyharmada pedig Hessenben található. Hegyvidékei természeti forrásokban rendkívül gazdagok. A 18. században egy Bieber nevű kisváros,- ami nyugatra található Lohrtól, -volt a réz és ólombányák központja, nem véletlenül települtek köré kovács, fafaragó, üvegfúvó műhelyek. És valóban itt, a Bieber régióban éltek a mesében szereplő kis emberkék, akik nem törpék voltak, hanem gyermek bányászok. A gyermekeket ugyanis a középkor óta hihetetlen egészségtelen körülmények között dolgoztatták olyan bányákban, ahol túl szűkek voltak a járatok, alagutak, így csak gyerekek fértek be. A robot, az alultápláltság és a betegségek következtében a gyerekek korán megöregedtek, “törpék” maradtak, vagy más módon deformálódtak. Tehát Hófehérke, apja üzemében járva találkozhatott ilyen törpegyerekekkel. Mostoha, varázstükör, törpék, már majdnem teljes a lista a Hófehérke meséhez, csak a mérgezett alma van hátra (na meg az üvegkoporsó). Itt jött a képbe a spessarti régióban mindenhol jelenlévő nadragulya, ami egy súlyosan mérgező növény. Amellett, hogy a bogyós gyümölcsei, a jótékony atropint tartalmazzák, túladagolásuk halálos is lehet. Különösen, ha egy házaló pékáruba, vagy almába fecskendezi bele, jobbik esetben csak nagyon beteg lesz tőle, aki eszik belőle, rossz esetben viszont meghal (ezután lett szükség üvegkoporsóra, amit a helyi üveggyárban gyártottak). A tudósok szerint azonban Maria Sophiát senki sem ölte meg, csupán az élet bánt vele mostohán. A Grimm testvérek azonban a nemes kisasszony szenvedéseitől meghatódva egy csodálatos tündérmesében örökítették meg alakját. A romantika korában falták az ilyen és ehhez hasonló történeteket. Egy biztos, hogy a lohri kastélyba látogatva (ma a kastély a Spessart Múzeum tulajdona) az a bizonyos varázstükör még mindig ott lóg a falon, túlélte a gonosz mostohát, meg Maria Sophiát.