Töretlenül hiszek a bizalom, az őszinteség, az együttérzés és a szeretet mindent átható erejében.
Hiszek az emberben, abban, hogy képes jobbá válni, nemesedni mindenki, ha ehhez bátorítást, támogatást kap,. Ha saját magát elfogadja, szeretni tudja, képessé válhat mások elfogadására és szeretetére is.
Hiszek egy mainál jobb, élhetőbb emberi társadalomban, ahol a szellem teremtő ereje lelki nagysággal és cselekvő tenni akarással párosul.
Hiszek saját nemzedékemben, abban, hogy süthet még ránk is – egy kicsit – a nap, és az utánunk jövő generációk nem löknek félre bennünket csak azért, hogy kicsivel hamarabb célba érjenek. Ehhez azonban a “Ratkó gyerekeknek” ki kell gyógyulniuk identitás zavarukból, hiszen az én nemzedékem közül sokan vannak, akik vallási nevelést már nem kaptak, ám az értékrendjük alapját képező marxista-materialista elvekben meghasonultak, s így súlyos értékrend-válságba kerültek. Szeretném, ha gondolataimból erőt és hitet merítenének és – hozzám hasonlóan – megkísérelnék újraszőni értékrendjük tépett darabjait.
Hiszek a fiatalokban! Remélem, hogy a humanizmusba vetett hitem a fiatalabb generációk lelkét is megérintheti, hiszen az ő feladatuk, hogy ebben az értékvesztett társadalomban hidat építsenek a magyar nemzet felemelkedésén fáradozó nagyszerű ősök és jövő kiválóságai között.
