Kisunokám pár napos lovastáborban volt, ahol két kislány mobiltelefonon egy videofelvételt mutatott neki. Lovon ülő kislányokat hiányos öltözékben, akiken egy idősebb pasi legelteti a szemét. Tudni vélték, hogy az egyik kislány az én unokám. A gyerek meglepetésében nem igazán tudta jól megvédeni magát és az eset komoly traumát okozott neki. Szerencsére van olyan bizalmas viszonyban az anyjával, hogy el merte neki mondani s így beszélni tudtak a dologról és arról, mit tud tenni máskor hasonló helyzetben.

A Csipkerózsika álomba szenderül – kislányok mesés beavatása a nőiségbe könyvemben egy nagyon kemény Andersen mesén keresztül igyekszem felhívni a figyelmet a függőség, azon belül is a cybervilág, az okostelefon és az internethasználat ma még szinte beláthatatlan veszélyeire. Azért is különösen nehéz ez utóbbiak megfelelő kezelése, mert meglévő és már részben ismert kockázatai mellett nap, mint nap megszülethetnek újabb olyan kockázatok, amelyeket a szülők, tanárok hírből sem ismernek, így hatásos védekezési mechanizmusuk sem lehet ellenük.

2017-ben készült az a szakdolgozat, amelyben dr. Soltész Blanka alaposan körbejárja hogy milyen veszélyforrásokat jelent az internet a fiatalkorúakra. Az elkövetkező napokban ezekből a veszélyekből mutatok be néhányat.

Kibertámadások

Új bűncselekmény megvalósítási formák közé tartozik a cyberbullying, a kiber-cybermegfélemlítés olyan formája, amikor zaklatásra használják a technikát, az infokommunikációs eszközöket, az online felületeket(email, sms, chat, mobil alkalmazások, blogok, közösségi oldalon történő posztolás). Lényegi eleme az agresszívfellépés többnyire valamilyen oknál fogva a magát megvédeni kevéssé képes gyerekkel szemben. Célja, hogy a megfélemlítő az áldozat felett egyfajta negatív „hatalomra” tegyen szert. Számtalan megvalósítási formája ismert.

Tipikus formája az iskolai zaklatás – ez elsősorban az általános és középiskolásokat érinti – de előfordul a felnőttek körében is. Irányulhat az áldozattal szembeni aktív, nyilvános fellépésre (közvetlen zaklatás) csakúgy, mint annak puszta kiközösítésére (közvetett zaklatás).

A cybermegfélemlítés keretébe tartozik minden durva tréfa, ugratás, megfélemlítés, lejáratás, megalázás, zaklatás és nevetségessé tétel, amely a virtuális térben különböző platformokon, elektronikus eszközökkel zajlik. Lehetnek bűncselekmény kategóriájába sorolható fajtái, például a becsületsértés, a rágalmazás, a gyűlöletbeszéd, a személyes adatokkal való visszaélés, a zsarolás, a magántitok megsértése, az emberi méltóság és egyéb személyiségi jogok megsértése. Lehetnek azonban ezek a támadások olyan rosszindulatú cselekmények, amelyeket a büntető törvénykönyv jelenleg még nem szankcionál, ám alkalmasak arra, hogy az áldozat tekintélyét, önbizalmát, erőpozícióját és/vagy társadalmi státuszát rombolják, károsítsák.

A cyberbullying egyik legelső, széles körben ismertté vált példája a kanadai Ghyslain Raza esete volt. Ghyslain a túlsúlyos 15 éves „Star Wars Kid” 2002-ben filmet készített magáról, ahogy egy partvisnyéllel hadonászva utánozza a Csillagok háborúja jedi lovagjait. Osztálytársai a videót megtalálták és feltették az internetre, amit pár nap leforgása alatt több millióan töltöttek le. az egyébként is önértékelési problémákkal küzdő Ghyslain megaláztatásként élte meg, s miatta többször kellett iskolát váltania, végül pszichiátriai segítségre szorult.

2003 októberében megtörtént a cyberbullying első tragikus kimenetelű eseménye. A 13 éves Ryan Patrick Halligan gyermekkora óta tanulási nehézségekkel küzdött, évek óta osztálytársai gúnyos megjegyzéseinek céltáblája volt. Közeli barátságba került egyik csinos osztálytársnőjével, akivel a nyári szünetben kezdett el chatelni Kiderült, hogy az új ismeretség csak további eszköz volt megaláztatására. Az interneten kicsalt intim információkat felhasználva az egész iskola előtt nevetségessé tették Ryant. A fiú nem bírta tovább elviselni a folyamatos megaláztatást és végül a házuk fürdőszobájában felakasztotta magát.

A témával Pongó Tamás: A követendő példa, avagy milyen a jó cyberbullying kézikönyv című írásában foglalkozik részletesebben.

A kiber-megfélemlítés megnyilvánulási formáinak változatossága már önmagában is zavarbaejtő. Hol vannak ezek veszélyességükben és hatásukban azoktól a csínyektől, amit mi a magunk kiskamaszkorában például a telefonbetyárkodásssal okoztunk!
Barátnőm édesapja a Postánál dolgozott és kedvezményesen 25 (sic!) fillérért lehetett az ő telefonjukról hívást indítani. (Az összehasonlítás kedvéért akkor egy telefonhívás 60 fillérbe – később is csak egy forintba került.) Kedvencünk az volt, hogy kinéztünk pl. Kis nevüeket a telefonkönyvben, felhívtuk: – Kis lakás? Cserélje nagyobbra! Hihihihihi – és letettük. Durvább volt, amikor azt a szöveget nyomtuk a vadidegennek, hogy „Halló, itt a Krematórium. Kérem mossa meg a kezét és a lábát, mert jövünk, hogy elhamvasszuk.” – Egyszer egy nő ezen elsírta magát és azt mondta, kislányok ez egy nagyon rossz vicc volt, szégyelljétek magatokat! Soha többet nem csináltuk…

A kiber-megfélemlítés gyűjtőfogalmába besorolt tevékenységek sokkal változatosabbak és némelyik kimeríti a bűncselekmény fogalmát. Vegyük őket egy kicsit közelebbről szemügyre:

a) Online zaklatás (harassment)

A Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 222.§-a szerint aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A zaklatás a legtágabb értelemben vett magánszférát sérti. Elkövetési magatartása más személy rendszeres vagy időben tartós (elhúzódó) háborgatása, azaz olyan magatartás, amely a sértett magánéletét, mindennapi életvitelét jelentősebb mértékben zavarja, nyugtalanítja vagy feldúlja. A magánélet és a mindennapi élet háborgatásának motívuma és irányultsága közömbös. Tipikus háborgató magatartás lehet, ha az elkövető a sértettel rendszeresen vagy tartósan, személyesen vagy telekommunikációs eszközzel törekszik kapcsolatot teremteni (pl. telefonhívás, sms, e-mail). A háborgatásnak rendszeresnek (többszörösen megvalósulónak) vagy tartósnak (időben hosszasan elhúzódónak) kell lennie. Többnyire név nélküli durva, goromba, nyers és sértő üzentek küldözgetése. Ilyen zaklatásnak minősül a fenyegető vagy megalázó tartalmú elektronikus levelek küldözgetése, közösségi oldalakon üzengetés, bántó tartalmú kommentek írása. Online zaklatásnak minősül a kamerával felszerelt mobiltelefon birtokában egy bárhol megtörtént kellemetlen jelenet rögzítése és annak közösségi oldalakon történő többszöri megosztása is. A zaklatás következményei igen súlyosak és változatosak lehetnek. Számos fiatalkorú lett depressziós és sajnos egyesek az öngyilkosság gondolatát is felvetették, figyelemmel arra, hogy ez a típusú iskolai zaklatás nem ér véget azzal, hogy kilépnek az iskola kapuján.

b) Égetés (flaming)

Az égetés olyan on-line harc, amelyben dühös, fenyegető vagy vulgáris üzeneteket küldenek tömegével az áldozatnak. Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája az alábbiak szerint határozza meg az égetés fogalmát: a flaming online veszekedés dühös és trágár nyelvezet használatával, illetve – sokszor nem az adott témába vágó – támadó jellegű hozzászólások küldése valakiről nyilvános fórumra. Az elkövetők – a flamerek – sértő, a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat küldenek szét nyilvános fórumokon, közösségi oldalakon, személyes blogokban, chat szobákban, e-mail levelezőrendszereken vagy videó megosztó oldalakon (például a YouTube), más emberek faji, nemi, vallási hovatartozását, vagy éppen szexuális beállítottságát, gazdasági helyzetét veszik célkeresztbe.

c) Internetes kibeszélés (outing and trickering sharing) avagy MÉM küldés

Mind az elkövetés módját, indítékát és végkimenetelét tekintve ez a cselekmény is a kiber-megfélemlítés egy típusa, noha számos tanulmányban ezt az elkövetési formát önálló cselekménynek tekintik és határozzák meg. Ebben az esetben az elkövető csalárd módon megszerzi és közzéteszi az áldozatának valamely titkát, reá nézve megalázó, kínos információt, titkolt jellemzőt, egyéb személyes információt és ezen adatokat a közösséggel megosztja.

d) Befeketítés (dissing/denigration)

Online üzenetek küldése, amely alkalmas arra, hogy az áldozat jó hírnevét megsértse. Kegyetlen pletykák szóbeszéd küldése, kiposztolása, terjesztése valakiről, akár közösségi portálokon, akár iskolai honlapokon.

e) Megszemélyesítés (impersonation)

man on a computer sending spam mails

Az identitás lopással megvalósuló elkövetési magatartás során az elkövető az áldozat e-mail címét, vagy közösségi oldalon a profilját feltöri azzal a szándékkal, hogy az áldozat nevében küldjön sértő, kellemetlen üzenetet másoknak, ezzel veszélyeztetve családi, baráti, társas kapcsolatait. (pl. Facebook, Instagram fiók feltörése).

f) Kirekesztés (exclusion)

A kirekesztés valamely személynek egy adott online közösségből való kizárását jelenti.

Mit tehet az, akit zaklatnak? Illetve mit tehet egy szülő, ha azt tapasztalja, hogy a gyermekét zaklatják?

Általánosságban 3 szabály van:
1. Ne válaszolj!
2. Ne vágj vissza!
3. Mentsd a bizonyítékot!

Van, hogy az áldozat már eljut egy olyan pszichés helyzetbe, hogy nem tudja elviselni ezt a rendszeres háborgatást vagy fenyegetést, ilyenkor mindenképpen feljelentést kell tenni a hatóságoknál. Fontos tudni a zaklatás bűncselekménnyel összefüggésben, hogy magánindítványra büntetendő, azaz az áldozatnak feljelentést kell tennie, amelyben konkrétan kéri az elkövető elleni eljárás lefolytatását és büntetőjogi felelősségre vonását.

A mobiltelefonok, a közösségi oldalak, az internet kora megváltoztatta az érintett szereplők viszonyulását egyes védett társadalmi értékekhez, mindenekelőtt a magánszféra sértetetlenségéhez. Míg az eddig megismert kibertámadások különböző formái mások magánszféráját sértik meg, addig a most bemutatásra sexting jelenség a felhasználó saját magánszférájának a teljes megnyitását jelenti. Mindkét jelenség tömegessé válása azt mutatja, hogy a magánszféra tisztelete kihalófélben van, és a fiatalkorúak azért különösen veszélyeztetettek, mert fel sem képesek még mérni az emiatt érdeksérelem összes hatását. Az okozott kárra sok esetben nincs is jogorvoslati lehetőség. Ám ha érvényesíthető utólag jogi szankció, a károkozás nem tehető meg nem történtté, a magánszféra közszemlére tétele beláthatatlan jelen- és jövőbeni következménnyel járhat.

Sexting

A sexting olyan tevékenység, amelyekben az elkövető (tipikusan fiatalkorú) szexuálisan provokatív és saját maga által készített meztelen, vagy félig meztelen képeket, videókat vagy nyíltan szexuális tartalmú szöveget küld el online valakinek. A legnagyobb figyelmet a meztelen képek küldése kapja, mert az ilyen felvételek további, széles körű terjesztése sokkal valószínűbb, és a fiatalokat nagy kockázatnak teszi ki. A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy ezek a képek többszörözhetők, minden további engedély és egyéb korlát nélkül továbbíthatók, így a fiatalok felelőtlensége e körben még inkább kimagasló.
A cselekmény elkövetését bosszúvágy is motiválhatja. Ilyen az, amikor egy párkapcsolat megszakadása után az egyik fél a párjáról készített felvételeket nyilvánosságra hozza, különböző közösségi fórumokon illetve szexuális jellegű honlapokon közzéteszi.

Egyesek szerint a sexting jelenség elterjedésének oka az, hogy a mai tinédzserek egyszerűen szexuálisan túlfűtöttek és csak szórakozásból küldözgetik az erotikus üzeneteket, mások szerint mindez csak a fiatalok kísérletező magatartása, amelynek során egyszerűen csak rossz döntéseket hoznak és nem mérlegelik a hosszú távú következményeket. A sexting napjainkban történő divatossá válása azonban komoly etikai, morális és szociológiai kérdéseket vethet fel a tekintetben, hogy a gyermekeink, hogyan és miképpen viszonyulnak kiskorúként és főként a későbbiekben, felnőttként a szexualitáshoz, a párkapcsolatokhoz.

Ezen kérdéskör számos eleme jogellenes cselekményeket vethet fel. Felmerülhet akár a gyermekpornográfia (Btk. 204.§) illetve a személyes adattal visszaélés (Btk.219.§) lehetősége is. A szankcionálást nehezíti, hogy a felvételeket a legtöbb esetben az érintettek önmaguk készítik és továbbítják, így felmerül a jogellenesség hiányának problémája valamint a védendő jogi tárgy tekintetében kérdésként merül fel, hogy valóban van-e védendő érdek.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) látkörébe került eset jól szemlélteti a fentieket: egy 14 éves kamasz lány és egy 16 éves kamasz fú erotikus fényképeket készítettek egymásról. A fú a képeket megosztotta egy közösségi oldal zárt csoportjában, melynek majdnem a teljes osztály tagja volt. A lány édesapja tudomást szerzett az esetről és feljelentést tett a rendőrségen. A nyomozás során az osztály fiú tagjait gyanúsítottként kihallgatták, hiszen a lány a felvételek kezeléséhez soha nem adta kifejezett hozzájárulását és a képeket valamennyien megismerték. Eldöntendő jogkérdés, hogy a megismerésen túl a gyanúsítottak továbbították-e a képeket másnak, mert ebben az esetben megvalósul a személyes adattal való visszaélés tényállása (az adat megismerése önmagában nem minősül adatkezelésnek).A fiatalok az eljárás során közömbösen, éretlenül viselkedtek, egyedül a szülő volt valóban feldúlva a történtek miatt.
Forrás: Kulcs a net világához! A NAIH tanulmánya a gyermekek biztonságos és jogtudatos internethasználatáról.

Essen szó két olyan búncselekmény elkövetési lehetőségről is, amelyhez az internet megfelelő anonimitást és kifejezetten széles merítési lehetőséget biztosíta mit sem seftő áldozatok behálózásához:

Internetes pedofília

A pedofília görög eredetű kifejezés, mely a gyermek és a szeretet szavakból tevődik össze. Súlyos szexuális aberrációt jelent, a pszichiátria önálló diagnózisként kezeli. Pedofil az a felnőtt személy, aki személyiségzavara okán gyermekkorúak iránt érez szexuális vágyat. A pedofília társadalmi megítélése rendkívül negatív és elutasító. Az ilyen személyek ezért tevékenységüket természetszerűleg titkolják, rejtőzködő életmódot folytatnak. Az internet kiváló fórum az anonimitás megőrzésével megvalósuló pedofil vágyak kiélésére és egyre nagyobb teret ad az elkövetőknek a vágyaik kielégítésére. Nem csak az egyéni, hanem a szervezett bűnözés megvalósulására is, hiszen sokkal gyorsabb, egyszerűbb megszerezni és átadni gyermekekeről készült pornográf képeket egymásnak a hálózaton keresztül. Az internetes pedofília megvalósulása során az elkövetők az internetet eszközeként használják a szexuális visszaélés véghezviteléhez ismerkedésre, kapcsolatépítésre, Beszerhetnek pornográf felvételeket a sértettekről úgy, hogy ezzel súlyosan sértik az érintett kiskorú érdekeit.

A pedofília, mint vágyakozási irány, érdeklődés önmagában még nem automatikusan bűncselekmény, de különféle megnyilvánulásait a büntetőjog bűncselekménynek tekinti és szankcionálni rendeli. A Btk. 204. § (1) bekezdése értelmében aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről

• pornográf felvételt megszerez vagy tart, bűntett miatt három évig;
• készít, kínál, átad vagy hozzáférhetővé tesz, egy évtől öt évi;
• forgalomba hoz, azzal kereskedik, illetve ilyen felvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A törvény értelmezése szerint megszerzésnek minősül az inkriminált adathordozó internetről való letöltése is. Elvileg – objektív oldalon, teleologikus értelmezéssel – megszerzés lehet a felvétel internetes oldalon való, a számítógépre letöltés nélküli, „live stream” megtekintése is, ez esetben ugyanakkor kérdéses lehet a szándékosság bizonyíthatósága.
• A Btk. 198. § (1) alapján az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
• Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy vele vagy mással szexuális cselekményt végezzen, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Itt kell továbbá megemlítenünk a napjainkban egyre „divatosabbá” váló webkamerás, virtuális pedofíliát is. A pedofília ezen formája a technika és az internet fejlődésével párhuzamosan egyre elterjedtebb és gyakoribb jelenség.

Online behálózás (grooming)

A grooming jelenségre sincs megfelelő és már elterjedt szakkifejezés. Leginkább a behálózás, becserkészés szóval írhatjuk körül. A közösségi oldalak terjedésével leegyszerűsödtek az ismerkedés szabályai. Ha valakivel találkozik az ember egy táborban, sportrendezvényen, konferencián, már szinte az az első kérdés, hogy fent van-e valamelyik közösségi oldalon. A gyerekek azonban ezekben a helyzetekben is gyakran óvatlanok. Sokszor olyan emberek barátságát is elfogadják, akikkel még nem is találkoztak, de ismerős ismerőse, vagy van valami közös érdeklődésük. Fennállhat az a helyzet, hogy egy fénykép mögött rejtőző, magát 14 éves fiúnak mondó valaki a valóságban egy harminc, negyven vagy még idősebb férfi, aki szexuális vágyai kiéléséhez keres áldozatokat a világhálón. Ez a cselekmény maga a grooming. Az elkövető bókokkal, kedves szavakkal a közelébe férkőzik a gyermekekhez, akik bizalmukba fogadva megcsinálják amit a másik kér (akár egy meztelen fotó, videó küldése), adott esetben személyes találkozót is megszerveznek. Ezek a helyzetek számtalan veszélyt rejtenek a gyermekekre nézve, akik általában különböző indíttatásból nem mesélik el a szüleiknek a velük történt ilyen és hasonló jellegű cselekményeket, pedig gyakran ezzel megelőzhető lenne a baj.

A felsorolt veszélyektől nehéz hatásosan megvédeni a gyerekeket. A probléma kezelésében nagyon sokat segít, ha a szülő és gyermek közötti mély bizalmi viszony lehetővé teszi, hogy a gyerek beszélni merjen az őt ért sérelmekről.  Biztosítani kell a gyermeket arról, hogy  a szülő minden körülmények között őt támogatja és védelmezi, akkor is, ha ő is hibát követett el.

Baj esetén kihez lehet fordulni?

(Forrás: https://docplayer.hu/87195-A-naih-tanulmanya-a-gyermekek-biztonsagos-es-jogtudatos-internethasznalatarol.html)