Nagyon jó cikket írt Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő a WMN-en napjaink egyik égető problémájáról, amivel a pedagógus társadalomnak szembe kell néznie.
A hallgatóim és én közöttem már három generációnyi távolság van, tehát jómagam elég hamar szembetaláltam magam ezzel a problémával.
 
Mivel régebben kifejezetten a „VIP” előadók közé tartoztam, eleinte megdöbbentem azon, hogy a legjobban felépített előadás közben sem tudtam megtartani a hallgatóim figyelmét. Szomorú felismerés volt, hogy a gépeiken nem jegyzetelenek, ahogy eleinte naívan gondoltam, hanem csetelnek, ide-oda cikáznak az interneten, videót néznek. Ez viszont azzal jár, hogy egy idő múlva már ha akarnának sem tudnának bekapcsolódni az óra menetébe. Ennél is súlyosabb jelenség, hogy egyre többen már be se jönnek az előadásokra, előbb-utóbb üres tantermek falainak fogunk előadásokat tartani.
 
Mert bizony a Z generációnak homlokegyenest mások a tanulási szokásai, és ezek cseppet sem igazodnak ahhoz, ami mi elvárnánk tőlük. Ez már a multitaskingon felnőtt nemzedék. A multitasting megosztott figyelmet jelent, vagyis „egyszerre” több dolgot végzünk, ami a gyakorlatban különböző feladatok közti gyors „ugrálást” jelent. Sajnos a multitastingra beállított agy egyszerűen képtelen a tartós koncentrációra, ezért egy előadónak tisztában kell lennie azzal, hogy a fiatal generációk tartós figyelme 6-8 percre
terjed ki, utána már belső kényszert érez a „kattintásra”.
 
Lehet persze ezen füstölögni és lehet adminisztratív rendszabályokat felállítani, mégis egyszerűbb, ha mi, az idősebb és tapasztaltabb nemzedék tagjai próbálljuk megérteni őket, mivel ők minket biztosan nem fognak.
 
Én hat-nyolc éve nagyon sok időt szánok arra, hogy megismerjem, megértsem, milyen témák foglalkoztatják őket, milyen filmeketnéznek, miket olvasnak, igyekszem jobban érteni a szlengjüket, nem fennakadni azon, amikr „Kedves Ágnes” megszólítással érkezik egy hallgatói e-mail. Pár éve találtam rá a mesékre, mint lehetséges hathatós segítségre a kapcsolattartás és a figyelemfelkeltés vonatkozásában. Hiszen a mese minden generációt képes megszólítani és a mesék kimeríthetetlen gazdag forrásanyagából bármilyen tudás közvetítéséhez lehet találni megfelelően illeszthető mesét! Ami ennél is lényegesebb, a mesék – hasonlóan a képnyelven történő kommunikációhoz – képesek kiváltani egy módosult tudatállapotot, amikor mindkét agyfélteke működik, és ez intenzív és hosszan tartó koncentrációra sarkall. Előadásaim során régóta kiaknázom a mesék és képek egymást erősítő hatását és megfigyeltem, hogy a „történethallgatási transz” módosult tudatállapota komoly segítséget jelent az aktuális ismeretek átadásakor.
 
A mai dupla előadásomra, amely a Könyvelési egyszeregy címet viseli kedvencemet, Aiszoposz Tücsök és Hangya ma 21. századi, általam írt változatát viszem el 360 hallgatómnak.